Sas

Sas számomra olyan erőt képvisel, ami egyszerre légies, másfelől meg nagyon földelt és ösztönös. Sas akkor van igazán elemében, amikor az égbolton száguldozik. Tárt szárnyakkal a nyitottságot, befogadást és szabadságot képviseli. Megtanít arra, hogy életünkben helyet csináljunk olyasminek, ami boldoggá tesz. Támogatja a „nyitott kézzel élni” elvet, ami azt jelenti, hogy a ragaszkodás és függőség nem a megfelelő út a szabadsághoz. Akkor lehetünk szabadok igazán, hogy ha elengedjük az állandó kontrollt és vizsgálódást magunk felett, és nyitott tenyerekkel elfogadjuk, amit ajánl az élet, az élet ajándékait. Hiszen összezárt, ökölbe szorított ujjakkal nem tudunk elfogadni semmit.

A sas függetlenséget, önálló döntéseket és kitartást is tanít. Támogat abban, hogy más szemszögből, azaz sasszemmel lássuk a dolgokat, fentről, ahonnan minden máshogy tűnik. Leveszi az illúzió lepleit a gondolatainkról. Ha képesek vagyunk kicsit elvonatkoztatni magunktól, talán meglátjuk azokat a lehetőségeket, amelyekre eddig fel sem figyeltünk, sőt nem is tartottunk lehetségesnek. A sassal meglátjuk, amit keresünk és célzottan lecsapunk rá. Az Ö mozdulatai precízek, hirtelenek és erősek. Nem tétovázó, elrendíthetetlen.

A sas óriási, határtalan új erőt hoz életünkben. Felbátorít arra, hogy megnyissuk magunkat saját magunk előtt, azaz teljes mértékben kibontakozzunk és megmutassuk, felvállaljuk, akik vagyunk igazán. Magával hozza a szárnyalást, felébreszti ösztönös énünket. Összekapcsol minket az éggel, a térrel, a szellemiségünkkel. Megmutatja nekünk saját teremtő erőnket, és a végletek egyensúlyát. Fontos tanításához tartozik, hogy képes az égen és földön egyaránt megnyilvánulni. A földből táplálkozik, igénybe veszi, amit a föld ad neki, de ennek ellenére szárnyal. Ez az egyensúly párhuzamos a csakrák egyensúlyával is. Nem lehet csak matériában élni, de elszállni sem. A kettőt együtt kell használni a teljességért. A sas mutatja erre a példát.

Jelenléte nagy áldás.