A Tudatos Gyermek

Írta: Bédy Eszter

TUDATOS GYERMEK

Ahogy növekszünk, ahogy mennek az évek, egyre több feladatot kell egyedül megoldanunk. Saját magunkban kell bíznunk, magunkra kell támaszkodnunk az élet kihívásai közepedte. Már nem anya/apa oldják meg a nehéz feladatokat helyettünk. És akkor is, ha néha mégis, szeretnénk egyszer egyedül megtalálni életünk nagy kérdéseire a választ. Arra, hogy kik vagyunk és mit akarunk, mit szeretnénk elérni az életben. Mert az elért sikerek adnak nekünk önbizalmat. Ettől fogjuk azt érezni, hogy jól mennek a dolgok. Ha képesek vagyunk megbirkózni az életben felmerülő problémákkal, akkor büszkék leszünk magunkra, emelt fővel léphetünk tovább új lehetőségek és feladatok felé.

fotó: Clare Bloomfield

        Az élet olyan, mint egy akadályverseny! Rengeteg küzdelem van benne, amire fel kell készülnünk, amihez meg kell alapoznunk az önmagunkban való hitünket.

Minden valamilyen céllal történik. Ha például egy versenyre készülünk, lehet az a célunk, hogy elnyerjük az aranyérmet. Az is előfordulhat, hogy csak egyszerűen azt szeretnénk, hogy mások büszkék legyenek ránk.  Ha sokat gyakorlunk, kipihenjük magunkat a nagy megmérettetés előtt, és minden feltétel megvan bennünk ahhoz, hogy győzzünk, akkor van esélyünk nyerni. De ha sokat görcsölünk, idegeskedünk, mert félünk attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül, akkor nem fogjuk felkészültnek érezni magunkat, mert nem bízunk a sikerben. A nagy ” nyomás” miatt verseny közben szúrni kezd az oldalunk, elfárad a lábunk, nehezen lélegzünk, elfogy az erőnk. Ilyenkor két választásunk van: Vagy feladjuk az egészet, vagy erőlködünk azon, hogy legalább beérjünk a célba. Amikor kínlódunk egy feladattal, vagy „mégsem sikerül a verseny”, elkeseredünk, „elmegy” az önbizalmunk, elszökik a hitünk, hogy képesek vagyunk elérni azt, amit akarunk.  Rengeteg vizsgát kell túlélnünk az életben. És ha valami nem sikerül, szomorúak leszünk.

Sokszor küzdünk azért, hogy másoknak megfeleljünk. Hogy elfogadjanak minket úgy, ahogy vagyunk. És félünk, hogy mit szólnak mások ahhoz, ahogy kinézünk, ahogy öltözködünk, ahogy gondolkozunk. Az igazi értékeink ezáltal elrejtve ücsörögnek a pincénkben. Miért? Mert félünk attól, hogy mások számára nem vagyunk értékesek. Ha igazán akarjuk ezeket a kincseket, fognunk kell egy ásót.

A kineziológia ásója az izom. Ha feszültek vagyunk, félünk, vagy valami fáj, az izmok elgyengülnek. Emiatt kibillenünk az egyensúlyból. Sokszor mondjuk azt, én nem tudom ez megcsinálni! Mit is jelent ez?

        Nem bízom abban, hogy képes vagyok megoldani egy feladatot, vagy megcsinálni valamit….

 Az izom „elmondja”, hogy mitől féltünk vagy mi fájt a múltban, ami most akadályoz minket. Ha nyugodtak vagyunk, könnyebb megoldani a feladatokat. Az élet egy játék.

Sajnos van, hogy elfelejtünk nevetni rajta.

Mindenkinek vannak nehézségei. A felnőtteknek is. De ha megküzdünk a nehézségekkel, erősebbé válunk. Ha elengedjük a rossz emlékeket, megszabadulunk a terhektől, amiket cipelünk, könnyebb lesz az életünk.   

Azért, hogy tudjunk örömmel játszani, egyensúlyba maradni amikor „fúj a szél”, és felszabadultan élvezni azt, amikor süt a nap, ebben segít a kineziológia.

Bédy Eszter

Kineziológia